Splény-Váradi kastély

---

admin írta június 28, 2007 napján

A pátyi Várady-féle kastély (Splényi kastély) építésének hiteles története

Forrás: Wiedermann Gábor: Nekem szülőfalum

Bevezető

Pátynak nincs vára, múzeuma, híres embere, se más csodája. Településünk igen szegény építészeti emlékekben. Közel tizenöt évvel ezelőtt ezért búsultam el annyira, mikor Páty község Páty község története című tanulmányom adatait gyűjtve a kastély történetének feldolgozásához érkeztem.
Az épületet ugyanis már akkor cudar állapotban találtam. A kastélyt a Zsámbéki-Medence Mgtsz haszonszerző kalandozásai tönkretették. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a teljes pusztulás fenyegeti az épületet, amely a múlt században két alkalommal is fontos gazdasági, kulturális funkciót töltött be településünk életében.
A harmadik reneszánszát századunk ötvenes éveinek derekán élte, amikor itt rendezték meg a megye határokon túl is híressé és rangossá vált mezőgazdasági kiállításokat és vásárokat.
Ezt követően azonban kezdetét vette a rombolás. Kiirtották az udvar többszáz éves fáit, hogy helyükre betonból parkolót építsenek. Az épület belső falait megbontották, hogy ipari és vegyi üzemek működéséhez teremtsenek feltételeket. Az “eredmény” nem maradt el.
A tetőszerkezet megroppant, ezért el kellett távolítani, az udvart feldúlták, a kerítést szétfűrészelték, egyszóval a kastély és környezete ma a falu szégyenfoltja.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a pátyiaknak fel kell adni az épület helyrehozatalának reményét. Tudnunk kell, hogy a jelen a jövő metszéspontja, és ahhoz, hogy a jövőt megalkossuk, szükség van a múlt értékeinek ismeretére, feldolgozására és újjáteremtésére.
Ezek a gondolatok indítottak jelen dolgozatom közreadására.

Az igazi építtető: Szily Mária

Faluközösségünk tudatában mély gyökereket vert az a nézet miszerint a kastélyt Várady József udvari tanácsos építette.
Nem csoda ez, hiszen ő volt az aki 1850 júliusában megvásárolta az épületet a hozzá tartozó birtokkal együtt, sígy az utókor neki tulajdonította az építést is. Pedig a nyomok a távolabbi időkbe, a század elejére vezetnek.
Báró Splényi Ignác huszárezredes 1807-ben vette feleségül Szily József biai földbirtokos második házasságából született lányát, Máriát. Az akkor huszonhét éves fiatalasszony tizenhárom évvel később 1820 táján vásárolta meg a pátyi birtokot, melyre az általa készített tervek alapján nemesi udvarházat építtetett. Splényi Ignác “katonai elfoglaltsága és mezei gazdasághoz való kevés hajlama folytán…” sem az építtetésben, sem a pátyi gazdaság vezetésében nem vett részt.

Szily Mária terveit egy Kimnach nevű budai építész irányításával pátyi mesteremberek — lakatosok és asztalosok — váltották valóra. A helybeliek szorgalmas és ügyes munkáját dícséri az a feljegyzés, amelyet negyedszázaddal az építkezés befejezése után a második tulajdonos, Várady József vetett papírra, miszerint: “Új munkáinak nagyobb része máris romlott, m

Ilyen volt a főépület

Az épület legértékesebb része a palával fedett koporsó alakú padlástér volt, amely fűrészelt deszkadarabokból szerkesztett gerenda nélküli egyetlen hatalmas csarnokot alkotott. Ezt később — 1930 táján — színpaddal látták el, és “házi” színházteremként használták. A folyos=t kelheimi mozaikkal burkolták, a tágas ajtók és ablakok kereteit szürkére festették és fehér lécekkel díszítették. A szobák jó minőségű fából készült padló és parketta burkolatot kaptak.

az épület földszintes volt, de kissé megemelték úgy, hogy 10 lépcs[n kellett felmenni a teraszra.

A melléképületek és az udvar

A főépület melletti régi épületeket felújították és új melléképületekké alakították. Mind a főépületben, mind annak környékén mindenkor tisztaság és rend volt. A kertet kezdetben Splény Ignác maga alakította ki és gondozta, mígnem a Bécsből szerződtetett Pete János kertész “varázsolta” valódi angol formájú díszkertté. A kert átalakulásának a közel három méteres pázsitlépcső “elenyésztetésének” költségeit Splényi Mária viselte.

Harminc esztendeig lakták nagy örömmel a házat az építtetők Szily Mária és Splény Ignác, valamint hat gyermekük, no meg a sok-sok vendég.

A második tulajdonos

1850 nyarán Várady József udvari tanácsos megvásárolta a kastélyt. Várady rövid időn belül híres magyar és idegen nyelvű könyvekből álló hétezer kötetes könyvtárral, rendkívül gazdag éremgyűjteménnyel, több mint kétezer nagy értékű acél- és rézmetszettel, régi fegyverekkel és őskori edényekkel, valamint gazdag ásványgyűjteménnyel rendezte be az épületet. A gyűjteményt, — amelynek csak néhány darabja került a Nemzeti Múzeumba — sok országosan ismert politikus is megcsodálta annak idején.

Az egykori díszudvar kerítését Várady uraság a szabadságharc honvédeitől elkobzott 350 puskacsőből építette, amelyek golyódíszes, szépen faragott kőpillérek között sorakoztak. A kapupilléreken biedermaier ízlésű kőből faragott kosarak láthatók.



A kastély ma magántulajdon.




Ma már csak a romos épület és az erősen megcsonkított kerítés jelzi a régmúlt idők emlékét. A pátyiak mégsem adták fel a reménytelennek látszó küzdelmet a kastély helyreállításáért.

Tudják, hogy az épület megmentése nagy gond, nagy fejtörés, nagy feladat, nagy pénz…, de hiszik, hogy érdemes.

Megjelent: Nyakas

1990. június